A versenyre nevező 270 főből igaz csak 250 lett az indulói létszám, de volt. aki formagyakorlatban és küzdelemben is elindult és a nagyszámú versenyzők és ezen átfedések miatt szükség volt a négy küzdőtér felállítására.
A hazai versenyzőkön kívül Szlovákiából és Horvátország három klubjából is érkeztek résztvevők. A távolság miatt kicsit félve indultunk neki a megmérettetésnek.
BESZÁMOLÓ
Mit is mondjak, Sopron elég messze van. legalábbis tőlünk ezeken az utakon. A hatórás oda-útnál, csak a hét és félórás hazautazás bizonyult hosszabbnak. De megérte. Gyönyörű időben, korszerű sportcsarnokban, kiváló programmal, jó szervezéssel és szállással fogadtak minket a Soproni Kamikazésok. Sopronba könnyen odataláltunk, de a városban egy nem tervezett kényszervárosnézést voltunk kénytelenek elszenvedni. Megnéztük az összes útelzárást, útfelbontást, felújítási munkálatokat, eltereléseket, többször is, egyirányú utcákat, (ezeket minden irányból) mire szálláshelyünkre érkeztünk. A szállásfoglalás is elég nehézkesen indult (a portás-néni adminisztrációs precízségének köszönhetően), az egy órás várakozás után, azonban beléphettünk a kollégiumba. „becuccoltunk” majd elindultunk a betervezett városnézésre, bár elég későre sikerült (a boltok már zártak, és mire találtunk egy pizzériát már az is bezárt) de az ó-város szépsége feledtette a nehézségeket és éhségérzetünket. Maradt a távolból utaztatott „hazai” vacsora. Az esti kártyaparti után hajnali egy órára elcsitult csapatunk. A jóleső reggeli ébredés után átkocsikáztunk a kétszáz méterre lévő Sportarénába.
A verseny időben elkezdődött, a KATA versenyszámban induló két versenyzőnk hamar kipontozódott, de a mi csapatunk amúgy is a küzdő (KUMITE) versenyszámokra készült. Tizenegy +1 fő versenyzői létszámmal néztünk a küzdelmek elé. A +1 versenyzőnk most csak szurkolóként erősítette csapatunkat, ugyanis a Kata és Kumite versenyszámokban is nevezett Kovács Timi a verseny előtt egy nappal bokaszalag sérülést szenvedett, így bokarögzítőjével csak lélekben vehetett részt a küzdelmekben. Versenyzővel erősített szurkoló csapatunk kitett magáért, igaz mi csak hat fő szurkolói gárdával érkeztünk, de hamarosan bővült létszámunk, mert megérkeztek Sopronba-költözött régi karatésaink, Pap Karcsi és nővére Gizike továbbá egyetemi barátaik.
Megkezdődtek a küzdelmek.
Első két indulónk már meg is szerezte klubunk első aranyérmeit.
Papp Dóri a biztatások hatására gyorsan végzett ellenfeleivel, mire föleszméltünk, már megvolt az első aranyunk.
Somogyi Patri küzdelmei álmosan indultak, de a végére beturbózta magát és így ő is a dobogó csúcsán végzett.
Az „ÚJLADÁNYI VAGÁNY” Papp Dani is hozta a szokásos formáját, három null után kapcsolt, hogy neki is kellene már csinálni valamit, de ami máskor sikerülhetett, most nem jött össze, nem sikerült az álláson fordítani, így kiesett a versenyből.
Kántor Laci viszont sorra verte ellenfeleit és hamar megszerezte csapatunk harmadik aranyát.
Győri Attila is remekül kezdett, távolból indított ütései, és pontos fejrúgása biztatónak ígérkezett, ellenfele lerohanásaival azonban nem tudott mit kezdeni, így annak sikerült a meccset megfordítania.
Tóth Dani sikeresen vette az akadályokat a selejtezőben legyőzte szlovák ellenfelét, a döntőbe való jutásért vívott küzdelmében azonban kikapott a később első helyezést elérő Munkácsi Ádámtól. Albatroszos ellenfele többször is megmutatta, hogy milyen az igazi mawashi jodangeri, Dani talán eddigi összes küzdelmében nem kapott annyi fejrúgást, mint ez-alkalommal.
Somogyi Viktor ugri-bugri rúgásai nem vezettek eredményre, de viszont ha megállt a lábain és előre indult ütéseiért sorra kapta a pontokat. Sajnos most ütőereje nem hozott eredményt, ellenfele jutott tovább.
Papp Zsanett magas fölénnyel verte mezőnyét, viszont a döntőben a horvát nemzetiségű Tena Vrh feladta a leckét. Szoros küzdelemben végül is 5-4 arányban Zsanett megszerezte klubunk negyedik aranyát.
Felnőtteink közül Zsila Robi vívta az első csatát. A horvát nemzetiségű fiú kemény ellenfélnek bizonyult, az első hosszabbítás után a mérlegelés sem hozott eredményt, bár Robi volt a könnyebb, nem volt meg az öt kg súlykülönbség (4kg 80dkg volt a különbség) ezért a harmadik kétperces menetre is sor került. Itt a végsőkig gyötörték egymást a versenyzők, Robi menetvégi hajrája eredményesnek bizonyult, így bírói döntéssel Zsila Robi a legjobb nyolc közé jutott. Sajnos annyira kihajtotta magát, hogy következő küzdelmét sérülés miatt nem tudta vállalni, így számára a verseny a 8-között ért véget.
A felnőtt női +65kg-os súlycsoportban három fő volt az indulói létszám, így körmérkőzésre került sor. Bojtor Edit első ellenfele a Martfűi Faragó Henrietta volt, akivel szemben Editnek sikerült harcosabbnak bizonyulnia, így bírói döntéssel Edit nyerte a csatát. Következő küzdelmét a horvát Tihana Horkić -al vívta. A kiegyenlített küzdelem végén az öt bíróból három a horvát lánynak ítélte a meccset (szerintem a hosszabbításra és a lányokra kellett volna bízni a döntést). Henrietta viszont legyőzte horvát ellenfelét, így történt, hogy a lányok körbeverték egymást, és Edit pontok alapján, a harmadik helyen végzett, legyőzve az első helyezettet. Van ez így.
A felnőtt 70-kg-ban az ötös körmérkőzés izgalmas küzdelmeket ígért.
Zsila Tamás élete első felnőtt versenyére, talán a szükségesnél nagyobb szorongással érkezett, de becsületére váljon, hogy a biztatásokra vállalta a megmérettetést. Így történhetett, hogy első küzdelmében nem bontakozott ki igazán, és debreceni ellenfele rohamai eredményesnek bizonyultak. Kikapott. A másik páros mérkőzésén az egyik versenyző szabálytalan technikával súlyos sérülést okozott versenytársának, ezért őt a bírók kizárták a versenyből. A martfűi ellenfél viszont sérülés miatt nem tudta folytatni küzdelmeit, ezért Tamásnak már csak a horvát Nikola Radosevic maradt ellenfélnek. Ekkorra már Tomi is feloldódott, és az első perc végén wazari, majd tizenöt másodperc múlva ippon találatot szerzett, gyomorra lerúgta ellenfelét. Tamás első felnőtt versenyén második helyezést ért el.
A verseny közel egy órás csúszással ért véget.
Kis csapatunk negyed nyolckor ismét eleget tett Sopron vendégmarasztalásának, újra városnézésre kényszerültünk a felújítási munkálatok és útjelzések hiányának köszönhetően. Mire kikeveredtünk a városból közel nyolc óra felé járt az idő. Éhesen és meggyötörten indultunk babgulyást vadászni. Mivel az első vendéglő árait drágának találtuk, tovább indultunk az előre nem látott nehézségek felé. Úton-útfélen csárdákban, vendéglőkben megálltunk, de szomorúan tapasztaltuk, hogy éhségünkkel együtt az árak is gyorsan nőnek. Mire pestre értünk rá kellett, hogy jöjjünk talán az első megálló lett volna a legmegfelelőbb pénztárcánk számára. Kecskemét határáig bírtuk az éhezést, és éjfél után sikerült megvacsoráznunk. De már tudjuk a Soprontól Kecskemétig tartó útszakasz babgulyás-árait, így ha legközelebb ismét Sopronban járunk, a visszaúton egyből megtaláljuk a megfelelőt. Így haza-utunk hosszúra, de legalább nem unalmasra sikerült, hajnali három utánra mindenki hazakerült és otthon pihenhette tovább a verseny és az út fáradalmait.
ARANYÉRMESEK
Papp Dóra (Gy.I.női 30kg)
Somogyi Patrícia (Gy.I.női 36kg)
Kántor László (Gy.II.ffi 60kg)
Papp Zsanett (Serd.női 58kg)
EZÜSTÉRMES
Zsila Tamás (ffi 70kg)
BRONZÉRMESEK
Tóth Dániel (Serd.ffi 55kg)
Bojtor Edit (női +65kg)