„Fókuszban a mozgás és az egészség” előadás és gyakorlati program.
2020. október 30. 16:00 Körösladány, Dr Asztalos Miklós Művelődési Ház
A testünk mozgásmintái meghatározzák, mennyire vagyunk egészségesek és mennyire leszünk azok a jövőben. A mozgásmintákat, mindannyian használjuk a hétköznapokban, akkor is, ha nem tudatosan tesszük. Ezeket gyermekkorunkban sajátítottuk el, lépésről lépésre (forgatjuk a fejünket az ágyban, fordulunk, mászunk, guggolunk, mászunk).
A funkcionális mozgásmintákat, amelyek gyermekkorunkban még tökéletesen működtek, felnőtt korra már jórészt elveszítjük. Ahogy növünk, bekényszerülünk az iskolapadba, egész nap ülünk, jönnek a sérülések, fájdalmak. A fájdalom pedig olyan pontja az idegrendszernek, ahonnan menekül. Erre a mozgásprogram úgy reagál, hogy a maga módján hogy próbálja kikerülni a fájdalmas pontot, vagy minél kevésbé terhelje azt, ám ennek ellenére mozogni kell. A központi idegrendszer a fájdalom vagy terhelés elől mindig a legkisebb ellenállás irányába menekül, a kompenzáció erre fog megvalósulni.
A fájdalom hatására átíródnak a régi, jó mozgásprogramok, kialakul az új szokás, megerősödik az új kompenzációs minta és akkor is megmarad, ha a fájdalom már rég elmúlt. Ha bármilyen mozgást végzünk, az idegrendszer ezekhez a mozgásmintákhoz nyúl vissza a kivitelezéskor. Ha valamelyik minta nem stimmel, akkor ez a mozgásminta nem fog változni. Ebben az esetben, ahelyett hogy változtatnánk a rosszul rögzült mintán, rádolgozunk, megerősítjük és szokásunkká tesszük a rossz mintát. Minél többet rögzítünk egy rossz mintát, az idegrendszerbe annál jobban bevési azt.
De vajon miért gond, ha az alap mozgásmintáink hibásak?
Azért, mert a rossz funkcionális mozgásminták (aszimmetriák, kompenzációk) a legjobb előrejelzői a későbbi sérüléseknek. Az ülő életmód a csípő mobilitás vesztésével jár, az állandó görnyedés miatt pedig a gerincszakasz és a légzés is torzul. Mivel minden mindennel összefügg, ezek az elváltozások további deformitásokat okoznak. Minden lánc, olyan erős, mint a leggyengébb láncszeme – a teljesítményünk pedig a mozgásmintáink láncolatára épül. Ha valakinek van egy sérülése az egyik oldalán, illetve folyamatosan az egyik oldala domináns, a fájdalom és a kímélet miatt a gyógyulás ideje alatt folyamatosan a másik oldalt fogja terhelni. Az extrémen terhelt oldal pedig szintén sérül, ami további sérüléseket von maga után, teljesen felborítva a testi felépítési láncolatot. Amikor a fájdalom elmúlik, addigra ezek a változások pedig az idegrendszerben rögzültek, és a felépülés után is maradnak.